Lakberendezési stílusirányzatok
Modern
A modern stílusra leginkább a bútorok újszerű szerkezeti és gyártástechnológiai megvalósítása a jellemző.
A modern stílus a legtágabb értelemben vett gyűjtőfogalom, amit ma a kortárs lakberendezéssel kapcsolatban használunk, és nagyon sok kategória sorolható alá. Egy mai modern kanapé, ami a párnázottságával, nagy íves formáival erősen régi korok stílusát próbálja idézni, éppúgy ide tartozhat, mit egy ultramodern, felső kategóriás design kanapé. Sok olyan lakberendezési stílus is ide sorolható, ami máshová is tartozik. Egy mediterrán élettér is tekinthető modernnek, de ide sorolható egy retro környezet is. A milanói bútorvásárokon ugyanakkor a modern alatt a kevésbé extravagáns (és méregdrága), kortárs bútorokat értik szemben a felső kategóriás, különleges design bútorokkal, amik csak egy szűk réteg számára készülnek.
A modernség talán legfontosabb jellemzője, hogy a korábbi korok normáitól eltérően hoz létre tárgyakat, alkotásokat. Az eltérés lehet újszerű esztétikai megjelenés, de lehet szerkezeti, vagy egyéb gyártástechnológiai eltérés is.
A modern lakberendezési stílus anyaghasználatában minden szóba jöhet. Műanyag, fém, fa, üveg egyaránt használatos és persze a berendezési tárgyak szinte kivétel nélkül gyári technológiával készülnek. A tároló bútorok jellemzően természetes faszínűek, vagy világos pasztellszínűre festettek (tört fehér, bézs, stb.), de újabban a harsány színek, mint pl. a Ferrari-piros vagy erős sötétkék is megjelennek egyes bútorokon, főleg a konyhában. Az olcsóbb bútorok inkább laminált bútorlapból (fa utánzatú műanyaglemez borítás) készülnek, a magasabb árfekvésű bútorok faborításúak. Jellemző a matt lakkozás, de a 60-as évekből ismert magasfényű felületek is fel-felbukkannak. A kárpitos bútoroknál a legújabban inkább a sötétebb színek kedveltek, és megjelentek a rikító világos színek is (pl. zöldes-sárga).
A terek berendezésénél a falak inkább világos színűek, ahol egy karakteres mintájú laminált padló, vagy egy sötétebb, akár mintás falfelület nagyon szép hangsúlyt kaphat. A szőnyegekre inkább a pasztellszínek jellemzőek, mintsem a perzsaszőnyegek hagyományos vöröses-kékes árnyalata. A terek berendezésénél kerüljük a zsúfoltságot.
Rusztikus
A rusztikus stílus legfőbb jellemvonása a tömörfa bútorok és a natúr színű textíliák használata.
A rusztikus szó durván megmunkált felületet jelent. Napjainkban a köznyelv a „rusztikus, mediterrán, és népies” stílust szinte szinonímaként használja. Legfőbb jellemvonása a tömörfából készült időtálló bútorok, a natúr színű textíliák és a természetes anyagok használata. A rusztikusan berendezett otthonokban gyakran találunk zsalugáteres nyílászárókat, épített konyhát, nyitott tűzterű kandallót, kovácsoltvasból készült lakberendezési kiegészítőket. Az enteriőrben megjelenő tárgyakra az egyszerűség, a funkcionalizmus, a kényelem és a harmónia jellemző.
A rusztikus bútorok gyakran egyedi darabok, amelyek a nagyszülők padlásának, a bolhapiacok vagy népi vásárok gyöngyszemei. E lakberendezési stílus burkolatai kizárólag természetes anyagok: tégla, mészkő, cotto stb. A textíliákra a föld színek, esetleg népi motívumok, natúr vagy pasztellszínű vászon jellemző.
A modern spot helyett kedvelt a függesztett világítótestek használata, amelyek kovácsoltvasból, üveg, vagy porcelán búrával készülnek.
A rusztikus stílusú enteriőrök jellemző kedves kiegészítői a porcelán fűszertartó, rézből készült üstök a nyitott konyhai polcokon, kovácsoltvas virágtartók, horgolt terítők, régi használati tárgyak stb.
Minimál
A minimalista lakberendezési stílus leginkább egyenes vonalvezetésű bútorokat, letisztult formavilágot és hűvösebb lakberendezési hangulatot jelent.
Korunk kétségkívül vezető kortárs lakberendezési áramlata, immár bő évtizede. Fő jellemzője a bútorok nagyon letisztult formavilága, dominálóan hosszú, egyenes vonalvezetéssel, erős vízszintes hangsúlyokkal, gyakran teljesen sík felületekkel, derékszögű, lekerekítetlen élekkel egyfajta geometrikusan hűvös eleganciát sugallva. A berendezési tárgyak esztétikai élményét nem a díszítésük, hanem azok arányrendszere, anyaga, esetleg felületkidolgozása adja.
A modern vasalatok eddig elképzelhetetlen új szerkezeti megoldásokat nyújtanak, és ez –ha kevésbé észrevehetően is, de- része a dizájnnak. A lábaknál, fogantyúknál jellemző a kis méret, vagy a kis keresztmetszet, és az aluminium, vagy a rozsdamentes acél használata. A horizontalitás mellett a dizájn áramlat fő jellemzője, hogy kerüli az ívelt formákat, erősen nonfiguratív és különféle négyszögű felületeknek vagy hasáboknak az egymásba metszésével, vagy váltogatásával ad mozgalmasságot akár a bútornak, akár a tereknek.
A bútorokon túlmenően a lakberendezési stílus másik vetülete maga a rendelkezésre álló tér berendezése. Kedveltek a tágas terek sok fénnyel, nagy ablakokkal és lehetőleg minél kevesebb, de lendületes, elegáns vonalú, viszonylag nagyméretű, de alacsony bútorral. A kezdetekben a nagyon halvány pasztell színek, a szürke különböző árnyalatai domináltak, ma viszont hangsúlyosan előtérbe került a nemes anyagok, elsősorban a fa használata. A fa erezete az, ami egyfajta természet nyújtotta díszítőmintát adhat a bútoroknak. Az erősen mintás fa és homogén, újabban a magasfényű és matt felületek ritmikus váltogatása ad hihetetlenül dinamikus plaszticitást a teljesen sík felületeknek is.
Sok ember a minimál dizájnt számára idegennek érzi. Azt gondolja, hogy túl rideg és a minimális mennyiségűre csökkentett bútorzatban nem fér el a holmija. A minimalizmusban azonban nem előírás a hűvös környezet. A fafelületek, különösen a ma divatos, erősen mintás dióval burkoltak, hihetetlen melegséget árasztanak. Az ülőgarnitúrák kárpitjának színe és anyaga szintén kelthet lágyságot, a szőnyeg és egy-egy jól megválasztott festmény tovább fokozhatják az otthonosságot. A tárolókapacitás sem tűnik el a minimál környezetben, csak a nappali szekrényfala helyett a hálószobák, előszobák, esetleg kifejezetten gardrób helyiségek nagy tolóajtós szekrényeibe kerül át.
Aki pedig kitart amellett, hogy a minimalista stílus rideg, az a klasszikusabb lakberendezési stílusok mellett választhatja a legújabb, legmodernebb divatirányzatot, berendezheti életterét XV.Lajos rokokó komódjainak mai, kissé átértelmezett, pirosra festett, esetleg teljesen bearanyozott, vagy ezüstözött utódaival, és tehet hozzá óriási méretű, rikító piros vagy sötétkék, esetleg lilás kristálycsillárt, egyfajta retro- vagy plasztik-barokk környezetet kialakítva. Ami ebből az új divatáramlatból úgy tűnik máris elfogadottá vált a minimál dizájn számára, az a színes nagymintás tapéta, szellemiségében kicsit a barokkra, vagy a 70-es, 80-as évekre emlékeztető mintával, de csupán egy-egy falon egy hangsúlyos bútor, vagy franciaágy mögött.
Meg kell jegyezni azt is, hogy a minimalista környezet nem mai találmány, csak korábban nem így hívták. Ha valaki megnéz egy 1920-1930-as évekből származó Bauhaus stílusú belső teret, akkor sokszor még a mainál is csupaszabb környezetet találhat, ugyanolyan szögletes bútorokkal. Lehet, hogy a mi retro-barokk irányzatunk ugyanolyan válasz a díszítetlenségre, mint az art-deco mozgalom volt akkoriban?
Keleti
A keleti stílus ötvözi a távol-keleti országok lakberendezési stílusjegyeit.
Napjaink egyik kedvelt lakberendezési stílusa, mely a hagyományos távol-keleti kultúrákból merített eszközökkel, anyag-, szín- és szimbólumhasználattal törekszik arra, hogy egyfajta egzotikus hangulatot teremtsen. Hasonlóan az „európai stílushoz”, nem beszélhetünk egy egységes keleti lakberendezési stílusról sem, hiszen a világ távol-keleti szegletében is rendkívül változatos stílusjegyek jellemzik a különböző kultúrák térkialakítási hagyományait.
A keleti stílusban berendezett enteriőr egyik legjellemzőbb vonása, hogy modern vonalú bútorokkal, szellősen rendezik be, és ahol elsősorban a fehér vagy törtfehér falak előtt fekete lakk felületű, vagy sötét színű fából készített bútorok állnak. A hagyományos távol-keleti lakberendezés jellemzője az alacsony ülőalkalmatosságok (pl. ülőpárnák, futonágy), a bambusztapéta illetve szőnyeg, valamint a rizspapír felhasználásával készített térelválasztó falak, ajtók, paravánok alkalmazása. Színösszeállításában a fekete, vörös mellett a barna, sötétzöld, illetve harsányabb színek, mint a lila, sárga is szerepelhet attól függően, hogy japán, kínai, vagy más távol-keleti kultúra jegyeit használja-e.
A kiegészítők terén ma már egyre több üzlet kínál olyan lakberendezési tárgyakat, amelyekkel teljessé tehető egy keleti stílusban berendezett enteriőr. A selyem, a porcelán, a bambusz, a kavicsok, valamint a különböző nemesfák (pl.cseresznye) alkalmazása biztos tipp a keleti stílus kedvelőinek.
Klasszikus
A klasszikus lakberendezési stílus elsősorban nagy belmagasságú lakóterekben valósítható meg a legjobban, hogy a nagyobb klasszicista bútoroknak legyen elegendő terük.
A középkori nemesség szobáit míves bútorok, drága kelmék és kifinomult színek töltötték be. E korok nyugalmának, előkelőségének és eleganciájának hangulatát idézik fel a mai kor klasszikus enteriőrjei. Ma e lakberendezési stílus kialakításához elsősorban térre, nagy belmagasságra, terem méretű helyiségekre, szimmetrikus terekre van szükség.
Az antik bútor maradandó, tömör, minőségi. A szoba stílusát a nagyobb bútordarabok határozzák meg. A kisbútorok úgy vannak jelen a klasszikus térben, mint a finomságot, bájt erősítő eszközök, amelyek egyben ízlésünket, egyéniségünket és a szoba jellegét is kifejezik. Ügyeljünk arra, hogy azonos korok bútorait társítsuk egy enteriőrön belül. Biztos kéz, nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy különböző stílusú bútorokat társítsunk.
Ha van, akkor kandalló lehet az otthon középpontja, amely meghittséget ad a klasszikus nappalinak, és segít feloldani a túlságosan etikett-követő hangulatot.
A klasszikus otthon szőnyegeit bármilyen padlóburkolatra ráteríthetjük. Ha van lehetőségünk igazi, antik szőnyeget beszerezni, akkor megnyugodhatunk afelől, hogy a szoba igazán meleg, meghitt alaphangulatot kap.
A textíliák nemes anyagból készülnek (selyem, bársony, csipke). A bútorok mellett a kelmék adják meg a klasszikus otthon karakterét. A függöny és a drapéria legyen összhangban a szőnyeg, valamint a többi hangsúlyos kelme színével, mintájával.
A képek az otthont élettel telítik meg, és elevenné teszik. Képeinket a háttér fogja kiemelni, tehát ügyeljünk arra, nehogy agyonüssük a sokáig keresett képeinket egy-egy túl mintás falfelülettel.
A klasszikus otthon kialakításakor legfontosabb motívum az egyensúly megtalálása. Mindegyik darab fontos, de egyik se lehet túlságosan domináns.
Antik
Az antik enteriőrök egyedi hangulatát alapvetően az egyes antik bútorok, lakberendezési tárgyak alakítják ki.
Az antik enteriőröket berendezési tárgyaik régisége, esztétikai és anyagi értéke vitathatatlanul a lakberendezés felső kategóriáiba emeli. Ez az irányzat nem egyszerűen a békebeli, polgári, esetleg nemesi életterek jómódot, kifinomult ízlést és eleganciát sugárzó atmoszféráját hozza vissza a mai terekbe, hanem eredeti darabokat használva egyfajta befektetési lehetőséget is kínál.
Az „antik” önmagában nem stílus, sokkal inkább azt a lehetőséget kell érteni alatta, hogy egy-egy helyiséget korabeli darabokkal, az akkor ízlésnek megfelelően rendezünk be. A lakberendezési stílus ezen belül lehet sokféle, kezdve a XVII-XVIII. század barokkjának súlyos, de pompás bútoraival, folytatva a valamivel későbbi rokokó nőies és könnyed, de sokszor kissé túldíszített darabjaival és a XIX. század elejének az ókori formákhoz visszanyúló, kiegyensúlyozott, egyenes vonalú klasszicista berendezési tárgyaival. Ezeket követi a század közepén megjelenő biedermeier a maga visszafogott polgári eleganciájával, majd a historizmus bútorai, amelyek valamelyik itt felsorolt elődhöz próbáltak hasonlítani. Ide tartoznak a XX. század elejéről a szecessziós bútorok és műtárgyak a maguk tekervényes szenvedélyességével, de ugyanígy a két világháború közötti modernizmus, a Bauhaus konstruktivitása, vagy az art deko irányzatainak bútorai is. Megkockáztathatjuk, hogy egy-két évtized múltán talán már antik bútornak tekintik majd az 50-es, 60-as évek ma még inkább retrónak számító régi bútorait is.
Az antik bútoroknak mind van egy fontos, közös jellemzője: a koruk. Bármilyen stílushoz tartozzon is egy-egy darab, szerkezetén látszik a korabeli asztalosi technika, a kézimunka és persze az idő vasfoga is…
Fontos szem előtt tartani, hogy antik enteriőröket csak megfelelő belmagasságú és alapterületű, tágas terekben érdemes berendezni, stílusban illeszkedő szőnyegekkel, festményekkel, vázákkal és egyéb dísztárgyakkal, tapétával. A falak színe lehet sötétebb ( pl. sárga, rozsdabarna, bordó), de pasztell is (pl. rózsaszín vagy zöld), jellemző a csíkos, vagy virágmintás tapéta, a hasonló mintájú kárpitok, az ülőbútorokon sok a párna, esetleg rojt, és jellemzően süppedős, puha otthonosságot árasztanak. Természetesen jelen van az arany, az ezüst és a sárgaréz is nemcsak színeiben, hanem műtárgyak formájában is. A padlóburkolat hagyományosan parketta. Ha lehet, törekedjünk egységes lakberendezési stílus kialakítására. A különféle stílusok elegyítésével óvatosan kell bánni, biztos kéz, jó érzék kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életterek jöjjenek létre.
Ha valakinek csak a családban nemzedékről nemzedékre öröklődő egy-két antik bútordarabja van, az is tökéletesen felhasználható és nem csak a személyes kötődés miatt érdemes megtartani. Ezek – megfelelő hozzáértéssel – nagyszerűen illeszthetők akár egészen modern, design környezetbe is, egy-egy hangsúlyos pontját kijelölve a lakásnak, vagy irodának.
Design
A design stílus jelentheti az egyediséget, a formatervezett lakberendezési tárgyakhoz illesztett berendezést.
Az idegen szavak és kifejezések szótára szerint a design ipari formatervezést, tárgyalakítást jelent.
A formatervezés, ipari formatervezés vagy design az iparművészeten belül mindazon tevékenység, amely az iparilag előállított tárgyi világ formai, esztétikai kialakításával foglalkozik. Maga a kifejezés a II. világháború utáni időszakban alakult ki. A formatervezés ötvözi az esztétikát, a formát, a funkcionalitást és innovatív módon kiemeli a tárgy egyedi tulajdonságait. A formatervezés fogalma kapcsolódik az építészethez, az iparművészet más ágaihoz (bútorok, ékszerek, dísztárgyak, csomagolások stb.), ipari alkotások (autók, járművek, technikai eszközök, gépi berendezések) tervezéséhez.
Mióta széles körben elterjedt a design szó használata, megjelent néhány sajátos jelentésárnyalata is: a közbeszédben a „dizájn” és „dizájnos” egyrészt a célszerű, puritán, elegáns, formális, másrészt gyakran az extravagancia, a trendi és luxus szinonimájaként jelenik meg.
A lakberendezésben leggyakrabban a modern, minimál stílussal kapcsolatban említjük. Használhatjuk a „dizájn” szót, amikor egyedi, neves formatervezők termékeit, munkáit helyezzük el modern enteriőrben, de használjuk akkor is, amikor egy teret áttervezünk, egyedivé, „stílusossá” varázsolunk.
Sokan úgy gondolják, hogy a design csak egy szűk, úgynevezett felsőbb réteg ügye. Valójában a design igazi közügy, mindannyiunké, hiszen mélyen érinti, megannyi módon és ponton befolyásolja életünk alakulását, minőségét.
„ A design sem nem hiábavaló, sem nem véletlenszerű. Gyökere a tervező személyiségében, illetve annak a helynek a szokásaiban, kulturális örökségében rejlik, ahonnan ő maga származik.” (Francisco Asenseo Cerver)
Ha egy „dizájnos” enteriőrt szeretnénk kialakítani, válasszunk ki egy-két formatervezett berendezési tárgyat (ez lehet akár egy kanapé, akár egyetlen szék, néhány használati tárgy stb.) és ehhez rendezzük a tér további elemeit, színeit. Igyekezzünk minél kevesebb bútorral és minél hatásosabb színösszeállítással dolgozni. Ezek a trükkök ugyanis mindig beválnak.
Retro
A retro lakberendezési stílus jellegzetessége a bohókás hangulat, játékos, színes és formabontó ötletek megvalósításával.
A retro az 50-es, 60-as, 70-es évek Amerikáját idéző, az élet számos területén, így a lakberendezésben is hódító divatirányzat, amely az említett korszak hangulatát eleveníti fel a korra jellemző design elemek felhasználásával. Ez a nosztalgikus múltidézés színeket, változatosságot, játékosságot, vidámságot, humort csempészett be napjaink modern otthonaiba, oldva a minimalizmus szigorú, hűvös nyugalmát.
De mitől is olyan vonzó a mai ember számára ez a korszak?
A II. világháborút követő években megerősödött az amerikai társadalom, melyet áthatott az optimizmus, egy fényes jövő képe, feltámadt az emberek fogyasztási kedve. Sok lakás épült és megnőtt a tömegek számára is elérhető, jó minőségű kis méretű bútorok iránti igény. A kor tervezői ezeket az igényeket igyekeztek kielégíteni. Az olyan új anyagok megjelenése, mint a formica, a műanyagok, az üvegszálas műanyag, a plywood (rétegelt lemez) stb. új távlatokat nyitott a formatervezésben, lakberendezésben. Szárnyalhatott a fantázia, a formaalakításnak csak a képzelet szabott határt. Az alkalmazott színek is – a türkiz, a jade, a mentazöld, a rózsaszín, a meggypiros, a napsárga, a kék, a fekete és a fehér – a háború utáni hurráhangulatot, a fényes jövőbe vetett hitet tükrözték. Ez a jövő felé fordulás nyilvánult meg az űrtechnológiából átvett anyagok használatában és az elképzelt bolygóközi élet ihlette futurisztikus vonalvezetésben is. A korszak gömbölyded, játékos, áramvonalas formái (kagyló alakú fotelek, vesealakú dohányzóasztalok stb.) szakítottak a funkcionalizmus puritán hagyományaival. Fekete-fehér kockás linóleum padlón álló fekete vinylhuzatú krómozott ülőbútor, nedves hatású, virágmintás tapéta, fekete-vörös kontraszt, geometrikus minták és formák, ezek mind jellemezték a kor tárgyi világát. Az űrkorszak ihlette tárgyak nem hiányozhattak egy korabeli divatos otthonból. Képek, lámpák, dísztárgyak (rakéták, bolygók, műholdak, űrhajók), egyáltalán bármilyen űrre utaló tárgy helyet kaphatott a lakásban.
Szóval sokszínű és változatos a forrás, amiből meríthet, aki retróra szeretné hangolni otthonát. Feldobhatja a teret egy-egy eredeti darabbal, de válogathat napjaink retróra szakosodott gyártóinak lakberendezési termékeiből is. A „retrósításnak” nincsenek szabályai. Mindenki saját ízlése szerint, bátran, kreatív módon keverheti, illesztheti össze a számára kedves elemeket, így létrehozva a korszakhoz való viszonyulása által meghatározott, saját retro stílusát.